Falukrónika

Nagyszakácsi területe a királyi ház tulajdonában volt Szent István király óta és maradt a XIII. századig. Az elnevezése gyűjtőfogalom, nyolc középkori külön névvel rendelkező településből keletkezett. Mezőgazdasági művelésre alkalmas királyi birtokok nagy része magánföldesúri tulajdonban voltak. A királyi ház megtartotta azokat a területeket, melyek az udvartartást szolgálták. A királyné birtokán, egy középkori átlagos méretű falu és két külterületi lakóhely létezett. Szakácskölkedről 1272-ből írásos emlékek vannak. V. István felesége Kun Erzsébet királyné a király hozzájárulásával (Gyula fia) Guna szakácsát, aki fiatal korától udvarában nevelkedett, továbbá Noby, Chaba és Bolosey nevű testvéreit nemesíti és nekik adományozza az eddig általuk használt szakácskölkedi földeket. 1272-ben Szakácskölked kialakult település. 1289-ben falunak írják. 1289-ben Kun László felesége Erzsébet királynő (az előbb említett Chaba fiának) Ladomér szakácsának és testvérének, Andrásnak, továbbá rokonainak Márkusnak, valamint (Bogza fia) Sándor, királynéi szakácsnak adja Szakácskölked területén az összes királynéi ingatlant, haszonvételekkel együtt. Gedeháza azon a területen létesült melyet Ladomér szakácsnak és rokonainak elkülönítettek. Kölkedről kiköltözik (Gedeon becenevén Gede) és felépíti itt a gazdasági épületeket, saját és jobbágy lakásokat. 1726-ban a megyei összeírásban szerepel a Bakó család tulajdonában. Gedeháza emléke a dűlő névben a mai napig Gödeháza alakban használatos. Eresztvény pár épületből álló birtokközpont, 1380-as években Ladomér rokonság akkor Feregyházán élő rokonaihoz került. Szakácsi nevét 1263-ban említik először. 1332-tól és 1337 évi pápai tizedjegyzék szerint plébániája van és a Mindenszentek temploma. Házai az Ótemető körül épültek. Kisszakácsi, Szakácsiból kiköltözöttek alapították a mai Diósban. 1385-ben szerepel az okirítokban 1433-ban már állt a Szent János tiszteletére szentelt kápolnája. Emléke az 1860-as években is élt. Külsőszakácsit 1444-ben említik előszőr 1451-ben már falunak hívják. Feltételezett helye a mai Felsőhegy. Felsőszakácsi neve 1347. évben szerepel az írásokban. A mai Cserháttól keletre kellett lennie. Nagyszakácsi királyi részének első települése Szakácsi volt. Innen költözött ki lakóinak zöme. Gazdasági okok, a népesség szaporodása miatt egyre több földet kellett művelés alá fogni, célszerű volt ezekre az újonnan művelt területekre kitelepülni. Szakácsi összefogta, egységbe foglalta még a királynéi részen lévő településeket is. (Központi helyzete egyetlen egyházközsége, temetőjük szakácsiban van, és a sorsközösségük.)

Pálos kolostor külön lakott terület, alakulásáról pontos adatok nincsenek, de 1263-ban Pál veszprémi püspök a Szakácsi melletti Szent Domonkos kolostor további működését engedélyezi. A Pálosok az utazóknak ingyen szállást, élelmet a kisebb bűnőzöknek menedéket adtak. A pálosok iránt érzett rokonszenv és bizalom az adományozott területekben, terményekben mutatkozott. Sokan az irataik kezelését is rájuk bízták. A barátok ároktól keletre a domboldalban álltak épületeik. Az önellátásra berendezkedő kolostornak szükségük volt földre, tulajdonukba került a kolostor közvetlen környékén lévő területek. Támadások is érték őket 1507-ben melynek alapja a birtokosok féltékenysége, a kolostor terjeszkedésé ellen irányult. Puszta létük veszélye miatt a negyvenes évek végén elhagyták Szakácsit, és földjeiket 1550. február 12-én Pozsonyban írott szerződés szerint 12 évre használatba adták, Gondos János, Pálfi György és Máté Szakácsi nemeseknek. 

Nagyszakácsi lakói közül kerültek ki a királyi és a királynői udvari szakácsok. A magyar királyi udvartartás megszűnéséig, jó két és fél évszázadig szolgáltak a királyi konyhában ( V. István, IV. László, Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás király, II. Ulászló, II. Lajos). A leghíresebb mesterszakácsok Eresztvényi Ferenc, Nemes Szakácsi Mihály és fia, Balázs, Veres György, Gondos János és fia, Illés voltak. A király szakácsainak sikerült falujuk és családjuk számára előnyöket kapni, (búcsú engedélyezése, teljes bűnbocsánat a gyóntatónál a halálos ágyon). 1464-ben Mátyás király a szakácskölkedieknek kimagasló szolgálataikért melyet hosszú időn keresztül teljesítettek bíráskodási kiváltságot adományozott. Ezt a bíráskodási kiváltságot kiterjesztve értelmezte Veres György Nagyszakácsira, amikor mezővárosnak értelmezte. 1486-ban megszűnik minden addigi bíráskodási kiváltság. Nagyszakácsi virágkora egybeesett az országéval. 1566 őszén Nagyszakácsi török hódoltság alá kerül. A hódoltság évtizedéről nem maradt fenn írásos emlék.  A török uralom után 1689-90-es években a Kis, Nagy, Szakácsi (Királyszakácsi) lakói biztonságosabb helyre menekültek, a Marcali hatóság domborulatáról birtokuk lankásabb, jobban biztonságot adó nyugati részére, a kivezető dűlőutak mellé települtek.  A falu lakosságának nagy része katolikus vallású, de éltek izraeliták és reformátusok. Zsinagóga működött a falu központjában. Temetőjük volt a Petőfi utca végén. 1905-ben felszentelésre kerül a temető kápolnája.  

Évtizedek során alakult ki a falu mai szerkezete. A falu műemlék jellegű templomát 1808-ban építették. Klasszicista oltárképeit és freskóit 1828-ban restaurálták 1882. augusztus 20-án szentelték fel Bárány István főtisztelendő segítségével a megújult templomot. Oltárkép Szent Istvánt ábrázolja amint felajánlja a koronáját Szűz Máriának. 1998-ban kutatások során derül fény, hogy a 19. század elején a templomban az oltárkőben van elhelyezve Szent István ereklyéje (kezéből újcsontok, újpercek). A felbecsülhetetlen értéket Kálmán király adományozta a Nagyszakácsi Pálos rend kolostorának.  A pálos rend szerzetese Pacsai János István teológiát végzett filozófus doktor vette magához az ereklyét. 1816 június 9. végrendeletében a nagyszakácsi templomra hagyja a földi maradványokat. Kránicz Kálmán veszprémi püspök hitelesítette és pecsétéjével ellátva helyezték el az oltárkőben. Kiemelve, bemutatták búcsú alkalmával, majd Budapestre a Szent István Bazilikába került. 

Nagyszakácsi nevét, „ahol megjelent a Szűz Mária a híd alatt” sokáig emlegették. 1925 június 28-án a határban libákat legeltető kislánynak „napfényt elhomályosító fényesség jelent meg, melyből Szűz Máriának, két angyalnak és Szent Péternek az alakja bontakozott ki”. A látomás alakjai „egy kis híd alatt tűntek el, a fényesség továbbra is ragyogott a híd felett”. Tömegeket mozgatott meg a jelenség, zarándokok jelentek meg. Megyei Bizottság alakult Dr. Hass József apátplébános vezetésével, kik megállapítják, hogy csak káprázat volt. A Jókai utca sarkán Szűz Mária szobor emlékeztet a jelenségre.

1848 őszén kisebb összeütközés volt a horvát határőrök és nemzetőrség között mely az utóbbiak győzelmével végződött.  1869 és 1873- ban hatalmas tűzvész pusztított 42, illetve 36 ház égett le gazdasági épületekkel együtt a településen. A következő években nőtt a lakosság száma, fejlődésnek indult a település. A népesség 1910-ben érte el a legmagasabb számot 1928 főt. 1925-ben 389 ház, hét év múlva 445 lakóépülete van a falunak. 

Az első világháborúba 210-en vonultak be a faluból, közülük 59-en haltak hősi halált.  Az elesettek emlékét őrző szobrot 1925-ben állították fel, 1996-ban restaurálták. A második világháború front harcában 65 Nagyszakácsi férfi esett el, 16 fő zsidó lakost deportáltak, kiből 4-en tértek vissza Magyarországra, egy túlélő Izraelben telepedett le. A második világháború áldozatainak emlékművet 1993-ben emeltek.

A falut sem hagyta érintetlenül a kivándorlási láz. 1900 és 1910 között több mint félszázan hagyták el az országot. 1910 és 1920 között az első világháború számlájára írható a kivándorlás. A gazdasági válság és a világháborúk társadalmi, politikai helyzetük miatt vándorolnak el.  A gazdák sokasága hagyja el földjeiket és termelői ágazatban helyezkednek el. A termelőszövetkezetek szervezése is elvándorlási hullámot váltott ki. Sok fiatal tanulmányai befejeztével nem jön vissza falujába. Az első termelő szövetkezeti csoport, 1947-ben alakul Tibola pusztán, 3 évig működik, mivel a mezőgazdasághoz nem értő alföldi kubikusokkal működtették, majd a Marcali Állami Gazdasághoz csatolták. 1960 január elsején alakul meg Béke néven a termelőszövetkezet. 1970-ig önállóan majd a tapsonyi Rákóczi TSZ-hez  csatolták. A rendszerváltással rendeződött földhasználati viszonyok, a tulajdonosoknak lehetőséget adott, hogy bérbe adják földjüket a megalakult TANASZEK Kft.-nek, vagy magángazdálokodóknak, mezőgazdasági vállalkozóknak bérleti díj fejében. 

Nagyszakácsi volt a közigazgatás központja a második világháború után néhány évig, 1950-ig Tapsony is körjegyzőséghez tartozott. 1950-1970-ig önálló helyi tanácsok működnek. 1970- évtől Tapsony Községi Közös Tanács integrált tagja lett a falu. Közben elöljáróságok alakultak. 1991 január 1-től önálló képviselő-testület alakul, az önkormányzat élére polgármestert választ, létrehozza a jegyzőséget. Napjainkban Közös Önkormányzati Hivatal működik (Nagyszakácsi, Nemesdéd, Varászló, Vése) Nagyszakácsi központtal. 

A faluban 1755-től működött iskola. A szükségleteknek megfelelően (a gyermekek száma nő) növekedett a tanítók, tantermek száma. 1948 júniusában állami tulajdonba kerültek az iskolák, így a falu iskolája is. Az öreg iskola felújítása az állapota miatt már nem volt lehetséges. Az új iskolát 1961 október 4-én avatták fel. A 8 tantermes és korszerűen felszerelt épület biztosította a tárgyi feltételeket. A gyermeklétszám csökkenésével határozat született a fenntartóhatóság részéről, a felső tagozat megszüntetéséről, annak Tapsonyba helyezéséről. 1970-ben állami gondozott gyermekek elhelyezése történt meg. A felső szinten a nevelőotthon kialakításával. A földszinten működött az alsó tagozatos iskola. Történelmi korokat átélt általános iskola megszűnik 2019. június 30-al. A gyermekvédelmi törvény szakmai elvárásait követve lakóegységek lettek kialakítva az egész épületben, a családias funkciók gyakorlásának helyt adva, az életre nevelés sikeressége érdekében. 2018-tól a gyermekvédelmi intézményeket összevonták, önállóságuk megszűnt, Gyermekvédelmi Központ irányítása alatt működik, a Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság fennhatósága alatt a Gyermekotthon. 

1953-tól működő óvoda 1982-ben a nevelőotthon fenntartásába kerül, 2016 június 30-án szűnik meg, a gyermeklétszám alakulása miatt.  1953-tól  1970-ig bölcsőde is fogadta a gyermekeket.  A XX. században jól működő közösségek iparoskör, tűzoltó egyesület, hangyaszövetkezet, lövész klub, színjátszó csoport, olvasó kör, gazdakör, asszony klub, könyvtár, szakmai ismeretterjesztő előadások színesítik a falu lakosságának életét. 

1993 év augusztusa új fejezetet jelentett a falu életében, történetében. Országos, határokon túl is ismerté vált a reneszánsz hírű rendezvényével, a Királyi Szakácsok emlékére létrehozott a XV. század hangulatát felidézve. Korabeli játékok zenék, mesterségek, ínyenc mesterek emlékeztettek, a nemes elődökre. A falu múltját mutatta be, dokumentumokkal, kegytárgyakkal, gazdálkodáshoz használt eszközökkel, paraszt szobájával. A rendezvény felelős gazdája a Királyi Szakácsok Hagyományőrző Egyesület melynek vezetője Béres Júlia, aki megálmodója volt a királyi szakácsokhoz fűződő hagyományok felelevenítésének. A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség is felkarolta a rendezvényt, és szakmailag segítette. Az önkormányzat az Országos Szakács és Cukrász Szövetségnek adománylevélben ajánlotta fel a 200 éves ház (Kossuth Lajos u. 153) és a hozzá tartozó telket, a Múzeum és pihenőhelyek létrehozására. A falu lakosságából sokan részt vetek a szervező és fizikai munkában. A Királyi Szakácsverseny indította el hazánk gasztronómiai rendezvényeinek sorozatát. Az ünnep és a verseny színesítette a házaknál berendezett népi udvarok, melyek bemutatták a résztvevő falvak gasztronómiáját, népművészetét. Megépült a Szakácsok Tere, ahol főzőhelyek, kemencék, színpad, pihenőhely került kialakításra. Támogatások hiányában megszűnt rendezvényből a pogácsasütők versenye és a Turizmusbarát Polgármesterek főzőversenye maradt fent, mely a pandémiáig működött.

A XXI. század elejére a somogyi falvakhoz hasonlóan munkaképes szakmát tanult fiatalok nagy része elköltözött. A megüresedett, eladásra került házakba német, holland, angol, svájci, orosz és hátrányos helyzetű családok költöztek. Az önkormányzat igyekszik feltárni a faluban lévő lehetőségeket vállalkozóknak  (építési telek, termőterület), a fiatalok megtartásához nyújtott támogatással.  A Pálos kolostor feltárásával, zarándokhely kialakításával, Szent István ereklye visszahozatalával, búcsújáró hely létrehozásával, a Mária Út csatlakozás lehetőségének megteremtésével.